A Zenekar története

A megalakulástól a 60-as évekig:

   A háborús készülődés éveiben a katonaság előtt álló férfiakat rendszeres leventefoglalkozás kötelezettsége terhelte.
A Győrben működő hivatásos katonazenekar az utánpótlás bázisának tekintette és „rátermett leventék” hangszeres tanításával kívánta biztosítani az utánpótlást, ezért 1937-től már levente zenekar működött Győrben. Az együttes megalakulása szorosan összefügg a város legnagyobb gazdasági egysége, a Magyar Waggon és Gépgyár gazdasági fellendülésével, ugyanis a haditermelés szolgálatába állítva hadiüzemmé nyilvánították 1939-ben.

1940-ben a Waggon Gyárban felhívást tettek közzé, hogy hangszereken játszani tudók és a zenéhez kedvet érzők jelentkezzenek a gyári kultúrotthonban, mert fúvószenekart kívánnak létrehozni. A jelentkezők kiválasztását Védenyi Lajos a Győri Hivatásos Katonazenekar ezreddobosa (karnagya) végezte. Érthető módon a levente zenekar nagy része is ide pártolt és szinte rekordidő alatt mintegy 50 fővel megalakult a zenekar.
   A szorgalmas és kitartó munka eredményéül rövidesen szereplésekre is vállalkoztak és a gyártól új hangszereket és tűzoltó egyenruhát is kaptak.

A 40-es évek elején a városon kívül Sopronban, Csornán, Kapuváron és kisebb településeken is felléptek. A háború a hivatásos karnagyot Védenyi Lajost is frontszolgálatra kötelezte zenekarával, így Siklósi István került a zenekar élére. Az emlékezetes 1943-as medvei híd avatásán főszereplő már a zenekar volt.
Az 1944.április 13-i terror bombázás célpontja Győr hadiüzeme a Waggon Gyár volt és a Gyárral együtt semmisült meg a kor színvonalát meghaladó Kultúrház is, a zenekar teljes felszerelésével együtt.

   A háborút követően már 1945 őszén éledezni kezdett a zenekar.
16 lelkes tag és a művészeti vezetést felvállaló Orovits János kutatta fel és csalogatta a zenekar soraiba a Győri Katonazenekar megmaradt tagjait és vették át a megmaradt hangszer- és máig őrzött nagyon értékes kottatárát. Az új karnagy hallatlan tenni akarása nyomán új zenészekkel (Orovits karnagy tanítványaival) is folyamatosan bővült a létszám és az elhelyezésről a Dunakapu téri Kultúrotthonban gondoskodtak.

   A gyár anyagi erejéhez mérten segítette a zenekart: egyenruhával látta el és új hangszereket is tudtak vásárolni. Az 50-es években fellendülő szakszervezeti mozgalmak, így a Vasas Szakszervezet is programjául tekintette az amatőr mozgalom felkarolását, amelynek eredményeként énekkarok, tánccsoportok, színjátszó együttesek és zenekarok alakultak és versengtek országszerte. A töretlenül fejlődő Vagongyári Zenekar 1954-ben már lekörözte a nagy fúvós hagyományokkal rendelkező ózdi, salgótarjáni, csepeli és a pesti Ganz-MÁVAG zenekarát, hiszen fesztiváldíjat és „Szocialista Kultúráért” kitüntetést kapott. 1955-ben újabb erőkkel gyarapodott a zenekar.
A feloszlatott hivatásos győri rendőrzenekar tagjaiból többen „igazoltak át” és leltek egyben munkahelyet is a Vagongyárban.

Az 1950-es 60-as évek városunkon belül a verseny jegyében teltek.
Működött a MÁV, a Textilgyár, a Szerszámgépgyár és a Vagongyár zenekara és Védenyi Lajos többször is tett kísérletet tett egy hivatásos városi zenekar létrehozására is. Versengés volt ez időben a karnagyi pálcáért is, mert Orovits János nyugállományba vonulása után (1962) Vince Emil, Védenyi Lajos, Hidasi Gyula, majd ismét Vince Emil volt az együttes művészeti vezetője.

A 60-as években:

   Az amatőr művészetek színvonal emelkedésével járt, de egyben növekedtek a fenntartó és a város igényei is. Rendezvények sokaságának résztvevője volt a zenekar, mint demonstratív, mint színpadi szerepléseken egyaránt, és nagy megterhelést jelentett a polgári temetéseken való részvétel is.
   Volt olyan év, amikor 54 temetésen vett részt a zenekar. A városi és gyári fellépések a szolgáltató jellegű tevékenység ellentételezésére a Vagongyár- országosan elsőként – a zenekar tagjainak havi 2 szabad szombatot biztosított 1964-től.
(Szükség is volt a megbecsülés fokozására, mert 1965-ben megalakult a Városi Tanács Fúvószenekara. Ez nagy elszívó hatást jelentett, mert ők a próbákért és a szereplésekért tiszteletdíjat kaptak.)
   Emlékezetesek a gyár növekedésével összefüggő protokoll jellegű szereplések: gyáregységek, vidéki gyárak avatása, külföldi és hazai államfők, politikusok látogatása vagy egy –egy nagyobb ETO mérkőzés közönségének szórakoztatása.
A művészeti színvonal emelkedése és a gyár gazdasági kapcsolatai révén 1967-ben megnyílt a határ a zenekar előtt is amely 1967-ben csehszlovák, 1969-ben lengyelországi turnéra adott lehetőséget.
   Győr városában, a napjainkban is népszerű „Győri Nyár” legelső szereplője a Vízi színpadon zenekarunk volt.
A szakszervezet koordinálásával évente ismétlődtek a hazai cserelátogatások és vendégszereplések. A zenekari cserekapcsolatok később fesztiváli jelleget és rendszeressé váló Fúvószenekari Fesztiválokat indítottak el.

   A Vasas  Szakszervezet szervezésében 3 évente Sopron volt a helyszíne Fúvószenekari Fesztiválnak.

Hosszas erőfeszítés után elértük, hogy a Vasas Fúvószenekari Fesztiválok helyszíne Győr városa legyen.

A 70-es 80-as években:

   1970-ben a Vagongyár gazdasági felfutása azt indokolta, hogy a Dunakapu téri Művelődési Házból oktató bázist hozzanak létre. Így a mostohább körülményekkel megbékélve a zenekar elhelyezését az 1930-ban „téglajegyekből” épített Vasas Otthonban biztosították. Itt lényegesen kisebb és rosszabb akusztikájú a próbaterem. A szertáron is osztozni kellett a tánccsoporttal, és az énekkarral. Ekkor hullámvölgybe került a zenekar: lényegesen csökkent a vagongyári zenészek száma és Vince karnagy úr is felmentését kérte. A zenekar akkori vezetősége a megoldást Bertalan András karnagy személyében találta meg, aki 1975-től a zenekar karnagya, a Győri Filharmonikus Zenekar művésze, bőgő szólamvezetője, másodállásban a Liszt Ferenc Zeneiskola trombita tanára is. Jól képzett növendékeivel jelentősen megerősödött a zenekar. Tartalmi munkában irányzatot váltott: bátran nyúlt kortárs magyar és külföldi zeneszámokhoz is.
Az emlékezetes és sikereket hozó csehszlovákiai (Banovce) és drezdai turnék után a zenekar már nyugat felé kacsingatott, és 1977-ben vették fel a kapcsolatot az alsó ausztriai Hollenstein-i zenekarral. Mintegy háromévi mesterséges akadályokkal tűzdelt előkészítés után 1980-ban a Vasas Fesztivál keretében fogadtuk a Hollenstein-i fúvósokat.

Jóleső érzés visszagondolni az osztrákok első látogatására, amikor a „vasfüggönyt átlépve” még félelemmel és szorongással jöttek Magyarországra.
   1980 augusztusában már viszonozni tudtuk az osztrákok cserelátogatását.
Büszkék voltunk, hogy tudásunkkal és zenénkkel sikert arattunk a fúvószene fellegvárának számító Ausztriában. (A Hollenstein-i cserekapcsolat 1980 és 1992 között rendszeresen működött.)

   A Győrben meghonosított Vasas Fesztiválok nagy élményt jelentettek a városunk lakosságának. Az átlagosan két napos hétvégi rendezvények során a komoly szakmai megmérettetések helyszíne a Városi Sportcsarnok volt, majd a résztvevő zenekarok a városrészekben térzenékkel szórakoztatták a győrieket. A csúcspontot minden alkalommal a Széchenyi téri nagykoncertek jelentették, ahová a menetzenével bevonuló tíz-tizenkét zenekar átlagosan mintegy 400 fővel közös koncertet adott.

A szakmai megmérettetés eredményeket is hozott a vagongyári zenekarnak. 1980-ban újabb „Szocialista Kultúráért”, 1984-ben Vasas Nívódíjat, 1987-ben pedig Vasas Fesztiváldíjat nyert a zenekar.

A 90-es évektől 2000-ig:

   Több alkalommal fesztiváli résztvevő volt a Hollenstein-i, majd a német Zirndorf-i zenekar is.
Óriási sikerrel turnézott a zenekar Nürnbergben 1990-ben (a cserekapcsolat viszonzásául).
1989-ben már éreztük a gazdasági helyzet romlását, a Rába Gyár – a gazdasági élet más szereplőihez hasonlóan – megszüntette a kulturális tevékenység támogatását. Ezáltal megszűntek a garantált fenntartási feltételek, mint a karnagyi tiszteletdíj, a dologi költségek, valamint a korábbi szabad szombat kedvezményeket felváltó ösztönző próbapénz is.

Mindezek ellenére 1992 májusához kötődik a zenekar eddigi legnagyobb sikere:
A német precizitással szervezett Bambergben rendezett fesztiválon 24 külföldi és közel ugyanennyi német zenekar mezőnyében a kötelező minősítésen a kategória I. helyezettje lett zenekarunk
A szakmai siker mellett felejthetetlen élmény volt a bambergi Dóm téren a mintegy 6300 tagot számláló 172 zenekar közös térzenéje, majd az azt követő menetzenés felvonulás a 70.000 néző előtt.

 
A 90-es években sikeres turnén vettünk részt a Rajna parti Hockhein városában, és több ízben az Ausztriai burgenlandi tartomány néhány gyógyüdülőhelyén.
A nehéz gazdasági körülmények áthidalása érdekében zenekarunk 1996-ban egyesületté alakult, és a Vagongyár és városunk szimbólumaként Rába Fúvószenekari Egyesületként működik tovább, elnöke Cseh Ferenc lett.
Az egyesületté alakulás nagyobb gazdasági mozgásteret biztosít.
A zenekar iránti igény a 90-es években módosult, a Rába Rt. Csak alkalomszerűen kérte szolgáltatásunkat, ugyanakkor a közeli települések egy-egy nevezetesebb helyi rendezvényén szerepeltünk. A város arculatának alakulása több felvonulás jellegű szereplési igénnyel párosult melyeken a megyében működő Mazsorett csoportokkal közösen vettünk részt.

2000 - napjainkig:

   1996-2006-ig minden évben felléptünk a győri Szentlélek Templomban, ünnepélyessé téve ezzel a pünkösdi és a karácsonyi miséket.
2002 szeptemberében Bertalan András karnagy egészségi okokra hivatkozva búcsúzott 27 esztendő után a zenekartól, helyére a fiatal Hetyei József jelentkezett, aki lelkesen fogott hozzá a zenekar megújításához.
Jó néhány új kotta érkezett, amit hamarosan játszottunk is koncerteken. Sajnos ez az időszak nem tartott soká, mert Hetyei karnagy úr a Pápai Zeneiskolától kapott visszautasíthatatlan ajánlatot, így egész családjával Pápára költözve a városi fúvószenekart is vezethette.
Néhány hónap karmester nélkül telt a zenekar életében, a fontosabb szerepléseket Bertalan András korábbi karmesterünk dirigálta.
   A 2003. decemberi karácsonyi misét a Szent Lélek templomban, a zenekarban, diákéveiben fuvolán játszó, majd a Zeneakadémiát elvégző Mezei Melinda vezényelte.

   2004 –es év elején lemondott az egyesület vezetősége, az új választáson a tagság választása az elnöki posztra a mintegy 20 éve a zenekarban trombitán játszó „Bertalan-tanítvány” Scheibelhoffer Ottóra esett, Pörneczi Imre (trombita) titkár, Cseh Róbert (ütő), Fenyvesi Gábor (klarinét), Ladányi Márta (szárnykürt) pedig vezetőségi tagok.
   A karnagyi posztot immár tartósan Mezei Melinda vette át.
Ez évben nagy sikerrel szerepeltünk a több napos dunaújvárosi néhai „Vasas Zenekarok Fesztiválján” ahol a korábbi „nagy vetélytársakkal” ismét találkozhattunk. Sajnos az élet viharai Őket is eléggé megviselték, már híre hamva sem volt a korábbi 60-70 fős nagyzenekaroknak.
Több éven át a tatai „Víz,-zene,-virág” Fesztivál résztvevői voltunk sok-sok más zenekar mellett.
Számos zenekari találkozón is részt vettünk ezekben az években, Téten, Mosonszentmiklóson, Sopronban,
és szerencsére egyre több alkalommal vettünk részt ismét győri rendezvényeken.

   2004.-től minden évben „egy hétvégés” Zenekari Tábort tartunk : több ízben a Balatonszemesi volt vállalati
üdülőben, majd a Fertőd melletti Sarródon, az utóbbi két évben pedig a Vasvár melletti Oszkón.

   2007 augusztusában elköszönő Mezei Melinda helyét a zenekar élén Taletovics Márton vette át, aki korábban játszott közöttünk a 70-es 80-as években. A győri Nemzeti Színház előadóművésze, a Mosonszentmiklósi zenekart is dirigálja velünk párhuzamosan.
Termékeny időszak vette kezdetét innentől, a zenekar csak úgy habzsolja a változatos zenedarabokat, a modern fúvósdaraboktól a klasszikusokig.
   Évente amolyan évzáróként „Karácsonyi Koncert”-et rendezünk.

   2007 decemberében felvettük a kapcsolatot a Liszt Ferenc Zeneiskola Fúvószenekarával, melynek eredményeképpen nagy sikerű közös koncertet adtunk 2008 áprilisában a frissen felújított győri Zsinagógában. Továbbra is szeretnénk ezt a kapcsolatot fenntartani, és helyet biztosítani a „Lisztes” zenekarból „kiöregedő” fiatalok számára!

   Szerencsére időközben a város is ismét ránk talált, így egyre többet lépünk fel városi rendezvényeken koszorúzásokon, vagy a 2008 júniusában átadott Országzászló Emlékmű átadásán.

2008 októberében a Móri Bornapok keretében megrendezett VII. Nemzetközi Fúvószenekari
Fesztiválon, melyen tíz fúvószenekar, köztük szlovák, cseh, lengyel, osztrák, olasz, szlovén,
görög, és három magyar fúvószenekar mezőnyében megrendezett minősítő hangversenyen a
négytagú nemzetközi zsűri zenekarunkat „Arany diploma” jutalommal illette.

Az egyesület rendszeres pályázatokkal próbál plusz anyagi forrást szerezni a fenntartás költségeihez.
Igyekszünk megfelelni a kor elvárásainak,továbbra is szeretnénk színesíteni a város,
és a környék rendezvényeit, és méltóképpen megünnepelni zenekarunk 70.évét 2010- ben.